Maci mesék ->Medve medárd

Medve Medárd nagyon unta már a mackó létet, megbánta, hogy medvebocsnak, s nem madárnak született. Borzasztóan vágyott arra, hogy fészekben élhessen.... s ha a kopó megkergeti, huss hát gyorsan elhessen. Milyen jó  a cinegének! Hernyót, magot csipeget. Hej ti pintyek, verebecskék, irigyellek titeket. Megtanulok szállni én is, s repülök majd veletek. Nem kell többé gyalogolnom, mert azt úgyse szeretek. Megfigyelte jól a jámbor, milyenek a madarak. Ezért tehát nózijára egy répacsőrt oda rak. Mancsaira Medve Medárd papírszárnyat ragasztott. Akárcsak egy barna gólya, olyan volt de szakasztott. Megtanulok csicseregni...az lesz ám a madárdal! Együtt fütyül majd a rigó velem, Medve Medárdal. Kisütötte a bumfurdi, hogy egy fárol lerepül. Kiválasztott egy kis tisztást leszállási terepül. Bámészkodó nyuszik, sünik! Ugye tátva szájatok? Nektek is majd megtanítom azt, hogy hogyan szálljatok. Mindenki a fára mászó mackófiút kacagja: Milyen madár az akinek ekkora a pocakja? Csapkodok a szárnyaimmal, s felhők közt suhanok... Jaj nekem! Ha nem tévedek,sajnos éppen zuhanok! Pár másodperc múlva hősünk egy bokorba érkezett. Elég gyorsan esett bele, mivel nem is fékezett. Ó te szegény kicsi medve! Mond meg, mi fáj, mi sajog? Szerencsére nem nagy a baj, s nemsoká már mosolyog. Maradok én inkább mackó és a földön cammogok. Ott nem ütöm így meg magam,a finom málnán nyammogok..